Munkanélküliek a hajléktalanokért
Téli, metsző hideg és egy maroknyi, elszánt, segíteni próbáló munkanélküli LMP tag, családostól. Persze pénzünk az nekünk sincs, csak jó szándék és dolgos kezek. Abból viszont el vagyunk látva bőven. Pár hete összeültünk, kitaláltuk és megszerveztük a mai napot. Mégiscsak Mikulás van (lesz). A többség a gyerekekre gondol ez idő tájt, pedig mindenkinek jólesik a törődés. Akikre viszont utoljára gondolnak, mi most őket vettük előre. Ja, hogy nekik nincs bejelentett lakcímük és így nem szavazhatnak?! Kit érdekel! Rászorulnak és kész!!
Székesfehérváron – mint megtudtuk – 300 számon tartott hajléktalan él a város legkülönbözőbb pontjain. A tél végére a számuk drasztikusan csökken. Hozzájuk mentünk ki a krízisközpont munkatársaival – segítségüket ezúton is köszönjük – és egy tál meleg, tartalmas levessel és egy szelet kenyérrel (többre nem futotta) próbáltunk segíteni.
Egészen döbbenetes, amint ezek az emberek élnek és küzdenek. Ahogy mertük a levest, elszégyelltem magam, mert azon siránkoztam, hogy annyira forró az étel, hogy nem bírja a kezem. Persze azok a kezek bírták, akik a tálakért nyúltak. Meggyötört, kérges tenyerek voltak, amik sokat tudnának mesélni. Sátrakban, romos viskókban, a szerencsésebbje düledező házakban húzza meg magát. Vannak köztük 1982-óta hajléktalanok. Többen vannak, akik ennek ellenére emberek tudtak maradni, mint azok, akik már feladták. A többség tiszta edényeket, ételhordókat hozott és abba kérte a levest. Szinte elképzelhetetlen, hogy rendezettek, tisztálkodnak, hasonló módon élnek, mint mi. Pedig láttuk. Megfordult a fejemben, hogy mi lesz, ha bedől minden hitelünk. Mi is ide kerülünk? Végignéztem magunkon. Mi nem bírnánk ki. Gyengék vagyunk hozzá. Elhessegetem a gondolatot és nagyobb adagokat kezdek osztani. Másak a problémáink. Szinte egy világ választ el minket, ami a valóságban sokszor csak pár méter.
Munkanélküliek a hajléktalanokért, ezt tudták tenni. Ha csak mindenki ennyit tenne, már nem itt tartanánk. Ébredjen fel az ország! Segíteni, változtatni kell, lehet másképp is csinálni!
Takácsné Tamács Ildikó
